Mark Manson

Mai kultúránknak az irreálisan pozitív elvárások a mániái. Légy boldogabb! Légy egészségesebb! Légy a legjobb, különb a többinél! Légy okosabb, gyorsabb, gazdagabb, szexibb, népszerűbb, eredményesebb, irigyeltebb, csodáltabb! Légy tökéletes és döbbenetes, és szarjál minden nap reggeli előtt tizenkét karátos aranyrögöket, miközben búcsúpuszit adsz szelfiérett hitvesednek meg a két és fél srácodnak! Aztán szállj el a helikoptereddel a csodálatosan kielégítő munkahelyedre, és töltsd el a napodat a hihetetlenül jelentőségteljes tevékenységgel, amely valószínűleg a világot menti meg egy napon!

Minden egyes tévéreklám azt akarja elhitetni velünk, hogy a jó élet titka egy kellemesebb állás, vagy egy drabálisabb terepjáró, vagy egy csinosabb barátnő, vagy egy fűthető fürdőkád felfújható pancsolóval a srácoknak. A világ örökké azt fújja, hogy az út a jobb élethez a több, a még több – vegyél többet, szerezz többet, keress többet, dugjál többet, legyél több! Örökké azzal bombáznak bennünket, hogy folyton izguljunk valamiért. Izguljunk, hogy telik-e új tévére. Izguljunk, hogy sikerül-e jobb helyen vakációznunk, mint a kollégáknak. Izguljunk, hogy telik-e az új kerti törpére. Izguljunk, hogy kapunk-e megfelelő márkájú szelfibotot.

Miért? Tippem szerint azért, mert a szerzés izgalma jót tesz az üzletnek.

Semmi bajom a jó üzlettel, a helyzet az, hogy a lelki egészségnek nem tesz jót, ha túl sok mindenen izgulunk, mert akkor túlzottan ragaszkodni fogunk a felületeshez és a gagyihoz, és azzal megy el az életünk, hogy a boldogság és az elégedettség délibábját kergetjük. A jó élet titka, hogy ne izgassuk magunkat minden szaron; kevesebbet izgassuk magunkat, és csak olyasmiért, ami igaz, halaszthatatlan és fontos.

Ez Bukowski sikerének igazi titka: nem zavarta, hogy egy csőd. Bukowski leszarta a sikert.