Stefan Zweig (1881–1942) a freudi pszichoanalízis érzékeny irodalmi tolmácsolójaként vált világhírűvé. A Könyves Mendel egy kis emberkéről szól, aki minden könyvet be tud szerezni, s aki épp e szenvedélye miatt veszíti el élete fonalát. De egy keserű felismerésről is szól ez az elbeszélés, a kávéházak varázslatos világának eltűnéséről, amely titokzatos és megfoghatatlan marad mindazoknak, akik már nem élhették meg. A Sakknovella Zweig utolsó és egyben legkiforrottabb alkotása. Bécs a német megszállás ideje alatt. A Gestapo fogva tartja Dr. B-t, aki, hogy szellemét frissen tartsa, az adott körülmények között „sakkozni” kezd. Ez azonban egyfajta sakk-mérgezéshez vezet. Nem sokkal ezután maga is meglepődik azon, hogy belemegy egy partiba a szinte robotszerűen játszó világbajnok, Mirko Czentovic ellenében. Talán, mert azt szeretné megtudni, hogy az a játék, akkor a cellában, még sakk volt-e, vagy már maga az őrület.
