Brett O'Conor

- Tudja, időnként úgy érzem, nem is félelmet érzek, hanem inkább rettegek. Olyan, mintha lebénítana a rémület de aztán egy hang azt suttogja bennem, hogy ez az egész élet csak egy játék! Akkor megmozdulok, megyek tovább és teszem a dolgom.

nem felelt, csak egy amolyan „Mit lehet tenni?” grimaszt vágott.

- Tulajdonképpen – kezdett bele Paul egy újabb monológba. –, ha jól meggondoljuk, amiben most élünk, az katonai diktatúra. Úgy értem, ha a régi világ rendszereit vesszük alapul. Katonai vezetés van, a hadsereg dönt mindenről, az tartja fent a rendet és az osztja el az erőforrásokat, saját érdekei szerint.

- Chico, nem ittál te valamit? – kérdezte Ray.

- Nem, nem, nem! Gondold csak át hadnagy! A mostani helyzet, olyan, mint mondjuk Észak-Korea volt. Ha alaposan megnézzük, egy ember, a főparancsnok kezében van minden hatalom. Ha például úgy dönt, hogy holnaptól csak a fele fejadagot kapjuk, akkor fele fejadagot fogunk kapni. Ez katonai diktatúra! Te mit gondolsz, főnök?

Második fejezet

Donaghue hétvégi háza nem az a tipikus középosztálybeli nyaraló volt. A gáttól alig negyed mérföldnyire, egy farmon állt, és a XX. század elején-közepén, cselédlakként funkcionált. James és Donna Walsh, a farm tulajdonosai valójában nem eladni szándékozták a házat, hanem kiadni. Egy vállalkozásnak, építőipari cégnek vagy idénymunkásoknak.