Dolly Alderton

Ott volt a bizonyíték ezekben a profilokban, ott rejtőzött a látható feszültsége annak, hogy milyenek vagyunk valójában, és hogy mit szeretnénk, hogy mások gondoljanak rólunk. Egyszerre világossá vált, hogy mi mindannyian ugyanazokból a szervekből, szövetekből és folyadékokból állunk, milliónyi klisé egyik vagy másik verziójába csomagolva, mindannyian bizonytalanok vagyunk és tele vagyunk vágyakkal; hogy így vagy úgy szükségét érezzük a törődésnek, megértésnek és hogy hasznosak vagyunk. Egyikünk sem különleges. Nem értem, hogy miért harcolunk annyira érte.

unalmas emberek vesznek fel, hogy izgalmas személyiséget kölcsönözzenek maguknak, mert túl lusták inkább egy hangszert a kezükbe venni.

Látod – ezért félünk mi annyira tőletek.
– Féltek tőlünk?
– Hát persze hogy félünk. Ezért próbáltunk meg elhallgattatni titeket, bezárni, a lábfejeteket lekötözni és minden hatalmatokat elvenni. Mert annyira rettegtünk attól, hogy mi történne, ha ugyanolyan szabadok lennétek, mint mi. Ez szánalmas.
– Mitől kell rettegni?
– Mindentől. Oly módon tudtok egymással kommunikálni és egymásra hangolódni, amilyenre egyetlen férfi sem képes. A testedben saját apály-dagály működik. Táplálsz és varázslatos vagy és természetfeletti és sci-fi.