V. Kulcsár Ildikó

Amikor hazafelé ballagtunk a konditeremből, sokat mesélt magáról meg az édesanyjáról, akitől félt, mert nagyon szigorú volt, mégis napokig zokogott, amikor megtudta, hogy külföldre ment. „Hétéves voltam, első osztályos, apáért rajongtam, bíztam is benne, mégis úgy éreztem, vége a világnak, mert ha anya elment, akkor apa is elmehet… Azért lettem a legjobb tanuló, mert örömet akartam szerezni apának. Hogy maradjon!”

Minden nő arról álmodik, hogy egy férfi teljesítse az összes kívánságát, és minden férfi arra vágyik, hogy az összes nő teljesítse az ő egyetlen kívánságát. De ez nem szex, hanem az, hogy figyelj rám, nézz föl rám! Mert kell a csodálat!

Hajlott korom mélyén egy jókedvű lármás kisgyerek él / De csak te tudod kicsalogatni házából / Mint kedves hangok a csigabigát”, írta Tristan Tzara román költő, jelezve, hogy nincs felső korhatára a kapcsolatokon belüli derűnek és iróniának.

Nem vagyok konyhatündér, bár jól főzök, és néha sütök is. Utóbbiról jut eszembe, hogy olyan a hit, mint amikor egy tortalapáttal a sütemény alá nyúlunk, hogy egészben tudjuk felemelni. Így egyben marad, nem esik szét… A hit is értelmet, formát, alapot ad az egész felépítménynek. Jöttem és majd elmegyek, de ha közben biztos alapon állok, el tudom fogadni, hogy egy rendszer része vagyok, és talán megértek valamit abból, mi a fenét keresünk itt, a Földön.