Berkesi Zsuzsa Jó leszek című regénye egy kamaszlány történetén keresztül a gyerekekkel szemben elkövetett szexuális abúzussal szembesít. A szerző ezzel az új könyvével a nem érintettek számára is érthetővé szeretné tenni a gyermekkori szexuális bántalmazás pszichológiai hátterét. Megmutatni, min mennek keresztül az áldozatok, akiknek tudniuk kell, hogy nincsenek egyedül; a kívülállóknak pedig azt kell tudniuk, hogy mennyire nehéz egy ilyen helyzetből szabadulni. "Régen az apja bejött reggelente, hogy megnézze, miért ég nála a lámpa, de szerencsére már leszokott róla. Azt sem tudta, az anyja tudja-e, hogy alig alszik éjszakánként, sosem merte elmondani neki. Amikor délutános volt, mindig bejött hozzá tizenegy körül, amikor hazaért a munkából, ő pedig mindig úgy tett, mintha aludna. Lelógatta a kezét az ágyról, hogy anyu finoman visszarakja - imádta ezt az érzést, szerette az érintését, szerette azt is, hogy ilyenkor nem kell megszólalnia, nem kell semmit sem csinálnia, átadhatta magát a tapintás melegének. De anyu már úgy gondolta, hogy nincs szüksége erre, mert már "nagylány". Hogy mit jelent ez a nagylány, nem tudta. Nem érezte magát nagynak, igaz, kicsinek sem - évek óta benne volt ez a kettős érzés: nem vagyok már gyerek, nem vagyok felnőtt sem, mi vagyok én tulajdonképpen? Kicsúszott a lába alól a talaj, úgy érezte, nem bírja tovább. Tegnap próbált az anyjával beszélni - az ezredik ilyen alkalom volt már, hiszen gyötörte a titok, és nem akarta ezt a kínlódást -, de megint nem sikerült. Hogyan lehet ilyet elmondani, gyerünk, mondd már, most kell beszélni, amíg még bírsz - aztán bejött az apja, és minden szertefoszlott.
