Lám a kis Nyilas Misi, akiről Móricz Zsigmond regényt írt, ott él a debreceni kollégiumban, ezer más kisdiák és nagydiák között, és nem vette észre senki. Pedig az ő kis agyában ott kavargott az élet minden komplikációja, ő már ismerte az anyagi gond bibliai átkát, piciny, vézna testének minden idegszálát összevissza tépdesték a bajok, sérelmek, titokzatos fájdalmak, félelmek és gyönyörködések, szívecskéjében nagy, nemes fölbuzdulások, az otthon, a jó anya, a keménysorsú és keményöklű apa, a kistestvérek drága, bús emlékei — és az életén keresztülzúgott az élet egy dühös fergetege, amely már-már a halál szelét lehelte rá. Ez a gyerek, Móricz Zsigmond szívének édes gyermeke azon a világon kívül, amely minden terhével rászakad, és majd halálra sújtja, még egy másik világot is hord magában: a költő gyönyörű, valótlan és minden tényezőnél igazabb világát. (Schöpflin Aladár)
