Örmény-török memoár
Heranuş Gadaryan története egyike azon több ezer örmény túlélőének, akik az első világháborúban a széthullás küszöbén álló Oszmán Birodalom történelmének egyik legsötétebb fejezetének számító 1915. évi borzalmakat csak az iszlám felvétele révén, muszlim családok örökbefogadott gyermekeiként, új identitással tudták átvészelni.
Fethiye Çetin török ügyvéd az oral history hagyományába illeszkedő könyvében örmény nagyanyja szóbeli elbeszélésének fonalára fűzi fel a kényszerűen muszlimmá lett örmény túlélők sorsával kapcsolatos tűnődéseit.
Idős nagyanyja egy nap nem tudja tovább magában tartani a gyermekkorából kísértetként visszajáró emlékeit, s meglepően tárgyilagos nyelven, pusztán a tények közlésére szorítkozva mesélni kezd. Felnőtt, török identitású unokájának váratlanul nemcsak nagyanyja örmény származásával, de még megannyi sötét, hosszú évtizedeken át titkolt történettel kell szembenéznie. Majd a saját válaszát megtalálnia minderre.
Heranuş Gadaryané egyetlen történet a sok ezer közül, mely fénylő cseppként sűríti magába a tengernyi hasonló, kerékbe tört sorsot.
A könyv megjelenésekor Törökországban bestseller lett, az elmúlt években tucatnyi nyelvre — köztük angolra, németre, franciára és olaszra — fordították le.
