Az 1980-ban megjelent Élet helyett órák című könyvének második részét századik életévében adja közre új, bővített, átdolgozott kiadásban az írónő. Ady Endréhez írott leveleskönyvét Ady és Csinszka neki címzett leveleivel bővíti ki, s eme új levelesládából kikerülő ereklyék világánál új fényben ragyog föl e három ember barátsága, emberi, eszmei szövetsége. Ady fájdalmas, ám sugárzó életének utolsó élő résztvevője e „levélregénnyel” tiszteleg a költő emlékének, új összefüggéseket csillogtatva meg a kési olvasó előtt arról az életre szóló, töretlen hűségű barátságról, mely kettejüket összekapcsolta. Ahogy az írónő mondja: „Már csak én élek egyedül Ady barátai közül, én vagyok az utolsó koronatanú. Így magam mutatok föl kétségbevonhatatlan bizonyítékaimból sok, eddig kiadatlan dokumentumot… Magam rehabilitálom tehát emberi tisztességemet és feddhetetlen írói becsületemet…”
