Kosztolányi Dezsőné Halmos Ilona a német megszállást, Budapest ostromát, a nyilas terrort fiával vidéken majd a fővárosban bujkálva élte meg. Feljelentik, életveszélybe kerül, később fiát az oroszok internálják. Naplót vezetett, amit 1948-ban, memoárként jelentetett meg. A Tüzes cipőben, ez a döbbenetes erejű dráma, ez a részleteiben remek naplóregény a leghitelesebb korrajzok egyike.
„Ha az én uram egyszer-egyszer lázadozott is az ellen az ellenkező előjelű faji összetartozás ellen, ami az irodalomban s főként a sajtóban és a magánszínházaknál a jövedelmezőbb, könnyebb munkát, a föltétlenebb elismerést a másik oldalnak juttatta, bölcsessége, igazságérzete és fanatizmustól mentes humorérzéke tüstént megtalálta a megbékélést, a kiengesztelődést. (…) Volt egy játékosunk — gyakran játszottunk –, egymásnak ajándékozgattuk azokat a saját fajtánkbelieket, akiket kevésre becsültünk, s ő mindig talált az én ajándékom ellenében ajándékozni valót.”