Hogyan sikerülhetett az MBTI-nek, e házilag kidolgozott feleletválasztós kérdőívnek beszivárogni a munkahelyünkre, emberi kapcsolatainkba, az internetre, és életünk csaknem minden területére? A Myers–Briggs-típusindikátor a legnépszerűbb személyiségteszt a világon. Rendszeresen használják Fortune 500-as cégek, egyetemek, kórházak, egyházak, és a hadsereg is. A személyiségtípusok nyelve — amelynek szókincsében olyan kifejezéseket találunk, mint extrovertáltság és introvertáltság, érzékelés és intuíció, gondolkodás és érzés, megítélés és észlelés — egyaránt adott ihletet tévéműsorokhoz, internetes párkereső oldalakhoz és kvízekhez. Ám hiába fogadták el az eszközt széles körben, a pszichometrikus tesztelés 2 milliárd dolláros üzletágának szakemberei mindmáig nem tudták megfelelően hitelesíteni az eredményeit — vagy megmagyarázni a sikerét. A tesztet, amelynek gondolata az 1920-as években fogant meg anya és leánya, Katharine Briggs és Isabel Briggs Myers, eme elkötelezett háziasszonyok, regényírók és amatőr pszichoanalitikusok fejében, megalkotói azzal a célzattal dolgozták ki, hogy Carl Gustav Jung evangéliumát terjesszék vele a tömegeknek. Ám a típusindikátor önálló életre kelt, s mára éppoly gyakran találkozhatunk vele általános iskolákban, apácakolostorokban és wellness-üdülőhelyeken, mint obskúrus politikai tanácsadó irodáknál és közösségi hálózatokon. A Személyiségbrókerek eredeti beszámolókból és korábban ki nem adott dokumentumokból merítve kritikus vizsgálat alá veszi a kulturális jelképpé magasztosult személyiség-indikátort. Közben pedig nem egyebet firtat, mint magát az én fogalmát — bemutatva kísérleteinket, hogy megragadjuk, kategorizáljuk és számszerűsítsük személyiségünket. E meghökkentő és érdekfeszítő könyv ugyanazt az időtlen kérdést boncolgatja, amelyre lényegében maga a teszt is irányul: Mi tesz minket önmagunkká?
