Már 70 évvel ezelőtt felmerült a kétely Révay Józsefben: vajon az akkori olvasó hogyan viszonyul az ókor irodalmához, kultúrájához — egyáltalán a mindennapjaihoz? A gépszázad, a technika uralkodása megnyirbálta, elsorvasztotta az iskolai görög-latin tanulmányokat. A rombolómunka azóta is tart; mit remélhetünk hát a 21. század elején? A klasszika-filológia kiváló mestere, aki nem csekély pedagógiai vénával is rendelkezik, felveszi a kesztyűt, és sorompóba száll rajongott kultúrtörténeti időszaka védelme érdekében. Ez a kis kötet kézen fogva vezeti az olvasót egyik témáról a másikra, miközben Seneca levelezésének kedves szokását követve valamennyi fejezetet egy-egy mély értelmű, tetszetős idézettel zár. Szóba kerül itt a filozófia, a retorika, a politikai irodalom és a tudomány, a költészet, a történetírás, sőt a kereszténység elterjedése is. Ugyanakkor elkalandozunk a hétköznapi élet, a szociális viszonyok felderítése felé. Az ókori Róma például olyan, akár egy mai nagyváros: zsúfolt, zajos, piszkos. A csinos, átriumos villa a jómódúak kiváltsága; a szegény ember lakása a hatodik, nyolcadik emelet.
