Egy fiatal osztrák építész, aki szenvedélyes vadász, és természetfotós barátja, a magyar rajztanár, közös szafárin vesznek részt Tanganyikában. Mindketten a maguk módján gyűjtik a trófeát, és veszélyes kalandokat élnek át — részben a vadállatok, részben a mindenre elszánt vadorzók „jóvoltából”. Az olvasó hű képet kap az afrikai szavanna élővilágáról, a környéken lakó emberekről, és egy vadászszafári mindennapjairól.
„…Amikor szemem sarkából megláttam a felém vágódó árnyat, ösztönszerűen arra fordítottam a puskacsövet; a ravaszt azonban egy gondolattal előbb rántottam meg, s így a golyó ártalmatlanul süvített el a vad mellett. Életemben soha nem lőttem még „elefántágyúval”, és a nehéz Cordite Express visszalökő ereje hanyatt döntött, akár egy rongybabát.
A következő pillanatban már rajtam is volt az őrjöngő fenevad, és a puska kihullott kezemből…”
