A dunántúli magyar élet jó ismerője Tatay Sándor, ő
maga is dunántúli; ott született, ott is él az év nagyobb részében, mindmáig.
Egyébként világlátott ember; ifjúságának kalandos éveiben, megszakítva egyetemi
tanulmányait, bejárta gyalog Európa jó részét. Volt alkalmi munkás, gyári
munkás és tisztviselő. Az élet ilyen közvetlen közeléből ismerte meg az itthoni
tájakat is, de legfőképp szűkebb hazáját: a badacsonyi szőlőhegyek vidékét.
Külön kis világ ez. Az idegen, ha ebbe belepottyan, sokáig esetlenkedhet, míg
végre feltalálja magát.
Ilyen kalandos-kockázatos utat tesz meg a regény főhőse
is, a híres zeneszerző, aki a varázslatos táj bűvöletébe esve, egy hegytetőre
telepített, elhanyagolt szőlőt vásárol meg, a lehetőségeken elandalodva, s vakmerő reményekkel telve még házat is tervez rá. S bár sokszor pórul jár —
megéri neki. Bohózatba illő, tragikomikus jelenetek során át ismerkedik a táj
jellegzetességeivel s nem mindennapi alakjaival, borpincék hűvösében
borozgatva,
vagy
csak úgy futólag nagyokat húzva a teli kancsóból…