A kötet a tanulmányokon kívül néhány rövidebb, egy-egy lényeges részletre koncentráló arcképet, esszét is tartalmaz, George Sand-ról, Moliere-ről, Rousseau-ról, Supervielle-ről például, de a kötet e fejezete legfőképpen Gyergyai Albertről rajzol portrét, az ő ízléséről, személyes vonzalmairól, emelkedett műelemzési modoráról, melyet a kötet végén szereplő versmagyarázatai (Miért szép?) a lírikusi intuíció adományával egészítenek ki.
Helyet kapott a kötetben a „harcias” kritikus is, amikor a klasszikusok mai színpadi bemutatóival kapcsolatban a klasszikusok feltámasztásáért és életben tartásáért csatározik a múló színházi divatok ellen Gyergyai Albert, aki voltaképpen egész munkásságában a múlhatatlan érték védelmét tűzte ki célul.