1853-ban jelent meg az idősebb Dumas hatalmas életművének egyik szórakoztató darabja, a kisemberekről, nagy időkről szóló Ange Pitou. Sok Dumas-műhöz hasonlóan ez is történelmi regény a maga módján, az ancien régime utolsó napjaival kezdődik, és a francia királyi pár bebörtönzése előtt fejeződik be. A sorsdöntő eseményeket Dumas a mindenkori kalandregényszerzők kedvelt módszerével ábrázolja: képzeletbeli kisemberek mikrosorsával, látszólagos véletlenekkel veszi körül, ragyogtatja fel a többé-kevésbé ismert történet részleteit, de azért megszerezve olvasóinak azt az örömet, hogy beléphetnek vele a francia királyné hálószobájába is. Romantikus, heroikus, felemelő és hátborzongató, másfelől humoros, kalandos, naiv bájú jelenetek sorozata ez a kellemes regény, s csemegéül még mély életismerettel is szolgál. „ A politikában nincs abszolút bűn: az ember aszerint jó vagy gonosz, hogy sérti-e azoknak az érdekeit, akik megítélik” — jegyzi meg például Dumas derült bölcsességgel.
