Egy svájci pszichiátriai intézet igazgatóhelyettese Studer őrmestert kéreti hivatalosan az intézménybe, mert nyoma veszett az idős igazgatónak, akit később megtalálnak ugyan, de már holtan. Gyilkosság történt vagy baleset? Egyidejűleg megszökött az egyik ápolt is, aki újszülött gyermekének meggyilkolása miatt már börtönviselt. Studer a látszat és valóság számára idegen, kusza világába csöppen; minden bűnjelet, minden megfigyelést az ügyben potenciálisan érintettek érdekeinek megfelelően a legkülönbözőbb módon lehet értelmezni. Az őrmesternek meg kell tanulnia átlátni azokat a mechanizmusokat, amelyek szerint itt élnek és meghalnak az emberek.
Egy irodalmi vénával megáldott páciens a „Matto” nevet adta a mindenütt jelenlevő őrületnek. Ám Matto nem marad absztrakt figura, hanem elvileg több konkrét alakban is a kereshető: esetleg az ambiciózus, ám amúgy szimpatikus igazgatóhelyettesben, vagy netán a kétségbeesett segédmunkásban, aki szegénységében megöli a saját gyerekét? S vajon mennyire tekinthető normálisnak egy szenilis igazgató, aki rosszul értelmezett lojalitásból tönkreteszi egy páciens életét? S hogy állunk a szervezett őrülettel, amely 1935-ben egyre konkrétabb testet ölt a szomszédos Németországban?
Matto birodalmában Studer számos szeretnivaló és meggyőzően ábrázolt figurával találkozik, akik az uralkodó szociális viszonyok, a patriarchális hatalmi struktúrák vagy embertársaik érzéketlen kegyetlensége folytán zátonyra futottak, miáltal vagy megőrültek, vagy bűnözőkké váltak.
