Lehet olyan, mint egy fuldoklás: az elején még sokszor tudom jelezni, hogy bajban vagyok, de aztán minél nagyobb a baj, annál csöndesebb vagyok, és annál kevésbé tudok jeleket adni erről. Pillanatokra, mikor a víz fölött vagyok, oxigénhez juthatok – érezhetem, hogy milyen sok jóság van az életemben –, de elzáródom a levegőtől, mikor jönnek a hullámok, melyek az örömeimet is maguk alá temetik, és elérhetetlenné, láthatatlanná teszik.