Books
Herner Dorka

Lélekmódváltás

Sokan nem értjük még magunkat sem — vajon mi a bajunk, mikor elvileg elégedettek lehetnénk? Úgy látjuk, hogy másoknak sokkal súlyosabbak a gondjaik, miközben azt érezzük, hogy bennünk van a hiba, vagy abban, amit csinálunk, amiért nem tudunk fölszabadultabb életet élni.
Pszichológusként tapasztalom, hogy nincs fölmentése senkinek, legyen akármilyen gazdag, legyen
bárhány gyereke vagy diplomája: élni mindahányunknak emberpróbáló. Lelkünk állapotát nem lehet úgy összemérni, mint a lábhosszunkat, és nincs traumamérleg sem, amire rárakhatnánk egyikünk vagy másikunk nehézségeit.
Nem hibásak vagyunk, hanem köztünk és a fölszabadult élet közt húzódik egy üvegplafon, amit viszont lehetséges áttörnünk! Ha problémáink alábecsülése vagy elfojtása helyett eszközöket használunk, akkor a nehézségeink feleannyira sem fognak nyomni, a belső szabadságunk pedig a duplájára nőhet.

Herner Dorka pszichológus, coach, ötgyerekes anyuka. A Lélekmódváltás a második könyve, melyben saját példáin, de bárkinek ismerős, hétköznapi helyzeteken keresztül mutatja be, hogy hogyan tudja átugrálni az élet kátyúit — vagy ha bele is esik egybe, hogyan oldja meg, hogy ne dagonyázzon már ott sokáig.

«Herner Dorka a legtörékenyebb pillanatokban képes olyan útravalót adni egy jól irányzott gondolattal, amely három síkon hat egyszerre. Tükröt tart, hogy felismerjük, éppen melyik érzés kerített minket a hatalmába, és vette át az irányítást a gondolataink felett. A saját, személyes történetén keresztül elhiteti velünk, hogy normális dolog esendőnek lenni, sőt érdemes empátiával fordulni saját magunk felé is. Valamint felvisz madártávlatba, hogy beszűkült állapotunkból felemelkedve rálássunk a megoldásokra. Engem ez a csodálatos könyv is pont így vezetett végig a lélekmódváltás labirintusán.»
Al Ghaoui Hesna
262 nyomtatott oldalak
A szerzői jog tulajdonosa
Central Media
Első kiadás
2023
Kiadó
Central
Már olvasta? Mit gondol róla?
👍👎

Idézetek

  • Anna Kraus-Kovácsidézett2 hónappal ezelőtt
    Nem biztos, hogy eleget gondolkodunk el azon, hogy normális-e leélni egy egész életet félboldog állapotban, hogy normális-e mindennap alkoholt inni, munkát-hobbit-sportot túltolni, lelkünk és testünk vészjelző hangjait elnyomni?! Normális-e, ha állandó honvággyal élünk, mert nem érezzük otthon magunkat saját magunkban?! Nem minden normális, ami mindennapos, és ami normális, az sokszor nem mindennapos.
  • Anna Kraus-Kovácsidézett2 hónappal ezelőtt
    Lehet olyan, mint egy fuldoklás: az elején még sokszor tudom jelezni, hogy bajban vagyok, de aztán minél nagyobb a baj, annál csöndesebb vagyok, és annál kevésbé tudok jeleket adni erről. Pillanatokra, mikor a víz fölött vagyok, oxigénhez juthatok – érezhetem, hogy milyen sok jóság van az életemben –, de elzáródom a levegőtől, mikor jönnek a hullámok, melyek az örömeimet is maguk alá temetik, és elérhetetlenné, láthatatlanná teszik.
  • Anna Kraus-Kovácsidézett2 hónappal ezelőtt
    Mióta az eszemet tudom, illetve már jóval előtte éreztem, hogy a kisbabákkal nekem lesz valami dolgom. Mégis, foglalkozásként nem tudtam volna nagyobb büntetést elképzelni, mint hogy csecsemős nővérnek, óvónőnek vagy tanítónak menjek – körülbelül olyan értetlenül (vajon mi lehet jó abban?!) és emiatt tiszteletteli hálával tekintek ezen szakmák gyakorlóira, ahogy az urológusokra vagy a szülői munkaközösség tagjaira.
fb2epub
Húzza és ejtse ide a fájljait (egyszerre maximum 5-öt)