21. Század Kiadó

Bármilyen út elején idegesek vagyunk és izgatottak. Ezért külső megnyugvást keresünk a belső helyett. Mindannyiunknak van egy gyenge oldala, amely – akár egy szakszervezet – nem feltétlenül rosszindulatú, de végeredményben a lehető legtöbb közfigyelemre és elismerésre vágyik, a lehető legkisebb munkavégzés mellett. Ezt az oldalt hívjuk mi egónak

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a hallgatás a gyengeség jele. Hogyha nem figyelnek ránk, az egyenértékű a halállal (az ego számára így is van). Ezért beszélünk, beszélünk, beszélünk, mintha az életünk múlna rajta.

Igazából a hallgatás erő – különösen egy utazás kezdetén. Ahogy arra a filozófus Kierkegaard (aki egyébként gyűlöli az újságokat és a bennük lévő szemetet) figyelmeztet minket: „Az üres fecsegés mindig a valódi beszéd előtt jár, és a gondolatok korai felfedése gyengíti az utána következő tetteket.”

hallgatás az erős és önbizalommal teli emberek pihenése.

A munka és a csevegés közötti egyetlen kapcsolat, hogy az egyik megöli a másikat.

Az önismeret első terméke a szerénység” – mondta egyszer Flannery O’Connor{15}.

Túlságosan gyakran nézünk más emberekre és határozzuk meg az ő elismerésüket szabványként, amit teljesítenünk kell, és éppen ennek eredményeképp tékozoljuk el célunkat és a bennünk rejlő potenciált.

Ennek a kíméletlen „győzni akarásnak” az a szomorú következménye, hogy az embereket ellenállásra bátorítja. A paranoiás viselkedésben azt fogják meglátni, amit valójában leplezni akar vele: a gyengeséget, a bizonytalanságot, az ingatagságot. A paranoiás megszállott módon próbálja védelmezni magát, ezért kitalálja magának az üldöztetést, ami elől menekül – saját téveszméi és zűrzavara rabjává téve magát.

Miközben saját területeden egyre sikeresebbé válsz, a felelősséged is átalakul. A napok egyre kevésbé szólnak a cselekvésről, és sokkal inkább a döntéshozatalról. Ez a vezetés természete. Az átalakulás saját identitásod újraértékelését és felülírását igényli, bizonyos mennyiségű alázatot, hogy félre tudd tenni korábbi munkád élvezetesebb és kielégítőbb részeit. El kell fogadnod, hogy mások talán képzettebbek vagy specializáltabbak azokon a területeken, melyeken te is rátermettnek tartod magad – vagy legalább azt, hogy az ő időráfordításuk kifizetődőbb lehet a tiednél

Az alázatos és erős emberek nem ugyanazokkal a problémákkal szembesülnek, mint az egoisták. Náluk kevesebb a panaszkodás és a mártírszerepben tetszelgés, sokkal jellemzőbb a sztoikus – esetleg derűs – rugalmasság. Sajnálatra nincs szükségük, az identitásukat nem fenyegeti veszély. Folyamatos megerősítés nélkül is boldogulnak.

Ez legyen a célunk – sokkal inkább, mint a siker. Ami igazán számít, hogy reagálni tudjunk mindenre, amit az élet ránk zúdít.

És hogy le tudjuk küzdeni az akadályokat.

Láss sokat, tanulj sokat, szenvedj sokat – ez az út vezet a bölcsességhez.”

Amivel most s