— Nicsak, Dan! — üdvözölt kitörő örömmel egy százhúsz kilós, mészáros küllemű banditát, aki a szomszédos asztalnál ült. — Te semmit sem változtál Wyoming óta!… Azt hittem, levágatod a szakálladat, hogy ne ismerjenek rád!
— Én viszont nem emlékezem rád! — jött közelebb lassan, a Gyilkos Dan, akinek nyolc ember halála terhelte a lelkét. — Ha agyonütnek se jut az eszembe, hol találkoztam veled! Hogy hívnak?
— Öregszel, old fellow! — vigyorgott Ross a Gyilkos szemébe, és azon csodálkozott volna, ha az emlékszik rá; a körözőlevelét ugyanis nemrég látta csak a seriffnél, és innen származott az egyoldalú ismeretség. — Most még nem árulom el a nevem, mert hátha magadtól is rájössz, és akkor majd örülni fogsz neki!… Ha jól hallottam az előbb azt a sikolyt, Fred mulat az új lánnyal, mi?
Cinkos mosollyal kacsintott Gyilkos Danra, mire annak fülig szaladt a szája, és kivillantak fekete fogai.
— Eltaláltad, fickó! — vigyorogta. — Kezdesz tetszeni nekem, bár még mindig nem bírok rájönni, hol…
— Hamarosan rájössz! — ígérte Digger, majd’ szétpattanva a türelmetlenségtől, mert határozottan érezte, hogy a lány igen nagy bajban van, és minden perc számít. — Hol találom Fredet?
— A húszas szobában, fenn az emeleten… Igazságot szolgáltat, mert az új lány miatt sebesült meg a szerelme, Lola!… De nem szereti, ha ilyenkor zavarják…
*
A MARHAKIRÁLY c. regény hőse — Ross Rowan szövetségi marshall — ezúttal a „vadnyugati kiskirály” és mindenre elszánt bandája ellen veszi fel a harcot.
