…Hirtelen eszébe jutott egy nemrég hallott mondat, és megtorpant. Aztán visszafelé indult, és kopogtatás nélkül benyitott Kakassy szobájába.
— Mi az?… Maga még mindig itt van?… Maga… — kezdte volna ismét az ezredes, de Talpas leintette:
— Most nem énrólam van szó, kérem! Mit is mondott, méltóságos uram, kitől jött jelentés a holnapi támadásról?
— Nem említettem a nevét… De….
— Akkor jól hallottam… Szabadna kérnem most a nevet?
— A fedőneve pillanatnyilag Kertész Jenő… De…
— Ezredes úr! Most, azonnal kérek egy repülőgépet!
Kakassy megszokta, hogy az ügynökei néha a legfurcsább kéréssel állnak eléje, ezért szó nélkül fogta a telefont, és rövidesen közölte Talpassal, hogy a gép megvan, akár máris útra kelhet vele.
— Hová is megy, fiam? — kérdezte az idős hadfi, meghatottan ennyi ügybuzgalom láttán, és kezét nyújtotta a harcba indulónak.
Talpas azonban nem ért rá megszorítani a kezét; csak úgy futtában kiáltotta vissza:
— A menyasszonyomhoz!…
*
Ezerkilencszáznegyvennégyben a német csapatok megszállták Magyarországot, és rövidesen elterjedt a hír egy Titkos Bázisról, ahol a háború kimenetelét eldöntő „valamivel” kísérleteznek. A szövetséges erők ügynökei lázas sietséggel igyekeznek megtalálni a Bázist, de nem ülnek ölbe tett kézzel a magyar kémelhárítók sem…
