„— De Clarissz — mondta a színésznő csodálkozva — hiszen nem ezt kell
merned — ha merni akarsz! ördög vigye a kis hindu táncosnődet. — Az még
várhat. Az első mégis csak — a férfi — nem érted? A férfi az első.
Ezt mondva, hirtelen elkezdett kacagni, szívből édesen, igazi
fölényes asszonyi nevetéssel, ott a szobrok és virágok között — s utána
halkan, szégyenkezve, a másik is, a gyáva és tudós szűz, báró Herzfeld
Clarissz.
Nevettek…”
