Tavaly ősszel jelent meg az ATV műsorából összeállított első kötet, amelynek sikere adta az ötletet a folytatáshoz. Az újabb kötet harminc interjúalanya beszél szakmáról, magánéletről. Még a húzós kérdések elől sem térnek ki.
Farkas Bertalan, aki pórul járt a rendszerváltással.
Lengyel László nem érti, néhányan a tanítványai közül hogyan váltak gazemberekké.
Romsics Ignác szerint az ország szétesése Trianon nélkül is megtörtént volna.
Szörényi Levente azért nem politizál, mert a politikusok otthagyják az embereket a csatamezőn.
Kemény Dénes megérti, hogy a meccs után a kabinos is tudja, mit kellett volna másként csinálni a medencében.
Grecsó Krisztián, ha a városból hazamegy, földesurakat lát, és kisemmizetteket, megalázottakat.
Földes László Hobó csak azért is József Attilát és Adyt játszik, és nem szelídül meg.
Kovács Kati szurkol a fiataloknak, és tudja már, mi a titok.
Stohl András, az egykori „nyolckeres" bandatag az önismeretről is mesél, arról, színészként hogyan lett jobb.
Havas Henrik betegségről, tehetségről beszél, és arról, írónak jobb lett volna.
Szász János a holokauszt máig élő, családokba beivódó emlékezetéről szól.
Frei Tamás szerint a magyar újságírók gyávák, de az országról ő sem forgatna filmet.
Mérő László Orbán felépített, tudatos dühéről, a magyar nép semmit sem jelentő állandó panaszkodásáról beszél.
Vidnyánszky Attila a színpadon is, a való életben is hősöket keres.
Bajor Imre utolsó interjújában poénokat ígér…
