KeresésKönyvekHangoskönyvek
Több ▼
KönyvespolcokKód beváltása
bookmate game
7 napig ingyen
hu
English
Русский
Español
Dansk
Türkçe
Bahasa Indonesia
Svenska
Deutsch
Nederlands
Українська
Português
Srpski i Crnogorski
Български
Magyar
Hrvatski
es
Books
Olvassa alkalmazásunkban:
iOS
·
Android
César Vallejo

Los heraldos negros

Olvasás
Benyomás
Hozzáadás polchoz
Már olvasott
Könyvben lévő hiba jelentése
Este poemario es la más profunda expresión de los laberínticos caminos por donde nos lleva el dolor espiritual y la desesperanza por un mundo donde no se encuentra consuelo. Versos que son la consagración de la tristeza humana, de la aflicción condenada a no ceder, versificada con maestría por el gran César Vallejo.
34 nyomtatott oldalak
A szerzői jog tulajdonosa
Patagonia

Kapcsolódó könyvekMind

Már olvasta? Mit gondol róla?
👍👎

Benyomások

  • kim claudiamegosztott egy benyomást2 évvel ezelőtt
    👍Érdemes elolvasni
    🔮Rejtett mélységek
    🚀Letehetetlen

    Hay tanto en vallejo sobre la profundidad del alma

    • 2 kedvelések
    • Kedvelés
    • Hozzászólás
    • Jelentés
  • caran13emegosztott egy benyomást6 hónappal ezelőtt
    👍Érdemes elolvasni

    Vallejo expresa lo vivido en sus poemas con un sentimiento único que desgarra el Alma

      • Kedvelés
      • Hozzászólás
      • Jelentés
    • DDaudalagidmegosztott egy benyomást2 évvel ezelőtt
      👍Érdemes elolvasni

        • Kedvelés
        • Hozzászólás
        • Jelentés

      Idézetek

      • Marlen Mataidézett6 évvel ezelőtt
        Hay golpes en la vida, tan fuertes... ¡Yo no sé!
        • 2 kedvelések
        • Kedvelés
        • Hozzászólás
        • Jelentés
      • Alvaro E. Segovia Garcíaidézettelőző év
        no vuelvas; ya murió mi corazón.

        Silencio. Aquí ya todo está vestido

        de dolor riguroso;
        • 1 kedvelés
        • Kedvelés
        • Hozzászólás
        • Jelentés
      • kim claudiaidézett2 évvel ezelőtt
        Bordas de hielo

        Vengo a verte pasar todos los días,

        vaporcito encantado siempre lejos...

        Tus ojos son dos rubios capitanes;

        tu labio es un brevísimo pañuelo

        rojo que ondea en un adiós de sangre!

        Vengo a verte pasar; hasta que un día,

        embriagada de tiempo y de crueldad,

        vaporcito encantado siempre lejos,

        la estrella de la tarde partirá!

        Las jarcias; vientos que traicionan;

        vientos de mujer que pasó!

        Tus fríos capitanes darán orden;

        y quien habrá partido seré yo...
        • 1 kedvelés
        • 1 hozzászólás
        • Kedvelés
        • Hozzászólás
        • Jelentés

      Könyvespolcokon

      Ne könyvet ajándékozzon! Hanem egy egész könyvtárat!Bookmate-előfizetés ajándékozása →
      fb2epub
      Húzza és ejtse ide a fájljait (egyszerre maximum 5-öt)